Sziasztok Drágaságok!:)
Először is szeretnék elnézést kérni a hatalmas csúszás miatt. Két hétig külföldön voltam, wi-fi nélkül és nem érkeztem pötyögni.:( Az azt követő időszakban pedig ihletet gyűjtöttem.
Nem győzöm elnézést kérni, de végre megérkeztem a résszel.
Remélem tetszeni fog, és kérlek titeket jelezzétek nekem a véleményeteket.:)
Kellemes Olvasást!
Lynette xx
Legközelebb csak arra észleltem hogy ismételten a várostáblánál találtam magam, ám most kifelé menet a településből.
- Megnyugodtál már, Lulu? - szólalt meg a hosszas hallgatás után Harry.
- Viszonylag. De ne hívj így kérlek, tudod hogy utálom. - morogtam.
- Tudom. - húzta féloldalas mosolyra a száját, miközben a visszapillantó tükörben kémlelte az arcom.
- De ilyenkor miért nem jönnek utánunk? - érdeklődtem.
- A rendőrök sem hülyék. - nevetett fel, mire értetlenül megráztam a fejem. - Nem fognak agyba-főve kergetni minket. Nem filmben vagyunk. - kacarászott.
- Nem, mi? - kérdeztem vissza, amikor az egyik főútvonalhoz csatlakozott mellékutcából három rendőrautó bukkant elő. - Gyorsíts Styles. Nem akarok miattad börtönbe menni.
- Miért, szerinted én igen?! - feszült meg ölelésemben, majd újra tövig húzta a gázt.
Inkább nem is szólok semmit bunkó viselkedésére csak megmarkolom a kabátja szélét és próbálom kizárni a körülöttem keletkező káoszt a fejemből.
Behunyom a szemeim és mélyet sóhajtok. Bárcsak otthon lehetnénk most és Jeydonnal nevetnénk! Legközelebb hangos dudálásra és fékcsikorgásra ébredek. Azonnal kipattannak a szemeim és ijedten tekintek körbe. Éppen egy hatalmas dugón szlalomozunk át, aminek a másik végén két motoros rendőr követ minket.
- Faszomat már ezekbe az idióta zsernyákokba! - káromkodja el magát Harry, mire szorosabban ölelem körbe kezeimmel. - Lucy, te meg ne szorongass már az Isten áldjon meg! - sziszegi fogai közül.
- Csak le akartalak nyugtatni, de nem érdekes. - morgom az orrom alatt mire ismételten rám pillant a visszapillantóból. - Ne nézelődj csak hajts már, te seggfej.
Ahogy ez a mondat elhagyja a számat, unokatestvérem izmai megfeszülnek és szemei is sötétebben csillognak.
- Ezért még kurvára kapni fogsz otthon, Lucy Styles. - mondja fenyegetőn, majd ujjait végre a gázkarra fogja és gyorsítani kezd. Már London kertvárosában megyünk fel, s alá már vagy fél órája amikor is megpillantjuk a házunkat. Szerencsére leráztuk őket. Nehezen, de sikerült.
- Szedd le azt az idióta kardigánt a rendszámtábláról és húzzál be a lakásba mielőtt észrevesznek! - szól rám Harry gorombán.
- Ide figyelj, te faszfej! - sétálok utána, miközben ő betolja a garázsba a motort. - Ha még egyszer parancsolgatni mersz, esküszöm hogy megpofozlak!
- Na mi van Lulu? Fel ment az agyvized? - nézett rám egy gúnyos mosoly kíséretében. - Örülj hogy nem adtalak oda a rendőröknek.
- Miattad történt az egész, te idióta! Te akartad mindenáron "megmozgatni a csapágyakat". - utánoztam a hangját ingerülten.
- De te szó nélkül belementél, Drágaságom. - kacsintott egyet majd kisétált a garázsból és a bejárati ajtó felé haladt kimért, hosszú lépésekkel.
- Utállak! - dobbantottam egyet a lábammal mérgesen, majd utánaeredtem.
Amint beértem az ajtón megcsapott a fagyos hangulat és a feszültség a levegőben. Vettem egy nagy levegőt majd beléptem a nappaliba. Harry sehol.
- Lucy Honey Styles! - ordította el magát anyám, amikor felnézett a kanapéról. - Még hogy nem keveredtek semmibe! Az előbb mutatta be a Tv az autós üldözéseteket! - csapkodott hisztérikusan.
- Sajnálom Anya! Anne és Gemma? - kérdeztem. - Jeydon?
- Anne és Gem épp most viharzottak fel az emeletre, valószínűleg rájöttek hogy hol keressék Harryt. - felelt hűvösen.
- Tényleg sajnálom! - győzködtem. - Csak Hazz felvetette és... Tudod milyen vagyok. Hülye lennék elutasítani egy ilyen ajánlatot!
- Rendben, megbocsájtok. Elvégre már kezdem megszokni a hasonló húzásaitokat. Jeydon hazament. Azt mondta mindenképp hívd fel ha hazaértetek. - mosolyodott el végre őszintén.
- Oké. - bólintottam majd sarkon fordultam és felszaladtam a lépcsőn. Harry szobája az enyém előtt van, így kissé lassítottam a lépteimen. Nem értettem mindent, de azért pár mondatfoszlányt kifüleltem.
- Tragikus amit csinálsz Harry! - hallom Anne cseppet sem nyugodt hangját. - A Tv is bemutatta az incidenseteket! Az a szerencsétek hogy a rendszám takarásban volt!
- Szerinted ki ötlete volt? - csendül fel Hazz hangja. - Mellesleg kit érdekel? Filmsztárok lennünk pár másodpercre. Elkaptak minket? Nem. Nem értem minek idegeskedni.
Ezután a részlet után Anne és Gemma egymás szavába vágva papol Hazznak a felelősségről. Hm, és majd én kapok itthon.
Besettenkedtem a szobámba, majd kikotortam a zsebemből a telefonon és tárcsáztam Jeyt. Alig csengett hármat amikor is legjobb barátom beleszólt a készülékbe.
- Lucy? Minden rendben? Jól vagy? Harryvel mi van? - halmozott el kérdéseivel.
- Nyugi Jeydon. Minden rendben. Épségben vagyunk. Itthon. - válaszoltam mosolyogva.
- Nézd, Lu. Megvacsorázom, aztán átmegyek megnézni hogy mennyire borultak ki nálatok. Ha bejutok akkor nincs nagy baj. - nevetett.
- Rendben van. - nevettem fel én is. - Akkor viszlát később, Jey. Várlak.
- Nemsokára ott vagyok. Szia, Lucy.
Ezzel bontottuk is a hívást, majd a gondolatra hogy Jeydon nemsokára eszik, nekem is feltámadt az étvágyam. Kibotorkáltam a szobámból, le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol unokatestvérem ült. Egy jól megpakolt szendvics állt előtte miközben valami meccset nézett. Ügyet sem vetve rá kinyitottam a hűtőszekrényt majd kihalásztam belőle a tegnapi sült csirkét és a krumplisalátát. Direkt az asztal másik végén foglaltam helyet, ahol általában az apukám szokott ülni.
- Mi van Lucy. Félsz tőlem? - fordult hátra pár perc némaság után Hazz.
- Nem félek, csak seggfejekkel nem társalgok. Fordulj előre és egyél. - rá sem nézve, a Tv-t kémlelve, rezzenéstelen arccal intéztem hozzá a szavaimat.
- Miért nem ülsz a helyedre Lucy? Pólyás korod óta mellettem eszel. - folytatta.
- Törődj már a magad dolgával, Harry! Elegem van a folytonos parancsolgatásodból. Nem mindig van minden úgy ahogy te szeretnéd! - csattantam fel.
- Most mégis mi a franc bajod van?! Normálisan kérdeztem valamit, erre te elmebeteg módjára ordibálsz. Mi a faszom van veled?
- Az hogy kurvára elegem van már az ocsmány fejedből, baszd meg! - csaptam le a villámat az asztalra.
- Ó, vagy úgy? Tudod, ha ez az ocsmány fejem nem lenne már régen a celládban dekkolnál!
- Én dekkolnék ott? - kérdeztem hitetlenül. - De miattad ülnék ott, ráadásul veled lennék a börtönben!
- Szerintem hamarabb elmennék előlük mint te. - fordította vissza a fejét az élő adásra.
- Tudod mit Harry? Leszarom mit gondolsz. Meg akartalak nyugtatni, hagyjalak békén. Segíteni szeretnék, húzzak be a lakásba. Köszönöm szépen, hogy ennyire megtisztelsz! - kiabáltam.
- Hé, gyerekek. Mi ez a nagy veszekedés? - lépett be a konyhába apa, majd lerakta az aktatáskáját. - Kislányom, megtennéd hogy odaülsz a helyedre, Harry mellé? Én is enni szeretnék. - nyomott puszit a homlokomra.
- Nyugodtan edd meg ezt is. - tolom elé a tányéromat. - Elment az étvágyam. - pillantok megvetően unokabátyámra, majd felemelem a fejem és vissza araszolok a szobámba.
Eddig tartott az erősségem. Hitetlenül rogyok az ágyamra, majd eleresztek egy kóbor könnycseppet. Összekuporodom a hatalmas ágyamon és szememet lehunyva próbálom kizárni a fejemből azokat a gonoszságokat amiket Harry vágott a fejemhez. Pár perc elteltével egyre nehezebbnek érzem a pilláimat, de mielőtt elaludhatnék hallom ahogy kinyílik a szobaajtóm.
Reménykedve ülök fel hogy Jeydont találom az ajtóban, de helyette Harry áll ott, lehajtott fejjel.
- Mit akarsz Harry? Még egyszer közölni velem hogy nélküled hol lennék? Köszi, de elégszer hallottam már. Megértettem. - dőltem vissza a párnáim közé.
Óvatos lépésekkel közeledik az ágyam felé, majd lehuppan a szélére és a szemembe néz.
- Te sírtál? - kérdezi fojtott hangon.
- Nem. - hazudom gondolkodás nélkül, mire egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén.
- Ne füllents nekem. Úgy nézel ki mint egy panda. - húzza tényleges mosolyra a száját.
- Ha azért jöttél ide hogy ezt is az orromra kösd, akkor közlöm. Köszönöm szépen, most már kimehetsz. - mutatok az ajtó felé.
- Nem ezért jöttem. - tűnik el ajkairól a szende mosoly. - Bocsánatot szeretnék tőled kérni. Nagyon felidegesített ez az egész üldözős cécó, ezért viselkedtem bunkón. Sajnálom Lucy, tényleg.
Sóhajtottam egyet majd a szemébe néztem, mire ő türelmes várakozás közepette pillantott rám.
- Az az egy szerencséd van, hogy nem tudok rád haragudni. - nevettem fel, amikor a hatás érdekében még az ajkait is lebiggyesztette.
- Nekem senki nem tud ellenállni. - ölel meg hirtelen, majd puszit nyom a homlokomra.
- Azért ne szállj el magadtól, Styles. - bököm meg orrommal az arcát mire felnevet.
- Imádom azt a hülye fejedet, húgi. - ragyog fel az arca majd szorosabban ölel és a vállamba fúrja a fejét. - Mindent végigcsinálunk akár hárman, akár ketten. Jeydonnal vagy nélküle. - suttogja.
- Anyáékra gondolsz? - kérdezem tőle halkan, mintha valaki más is lenne rajtunk kívül a szobában.
Nem válaszol, csak némán bólint majd nagyot sóhajt és elszakad tőlem.
- Nem akarlak elveszíteni Lucy. - néz mélyen a szemembe, majd folytatja. - Te vagy az egyetlen családtagom aki megért.
Könny szökik a szemembe, és gombóc keletkezik a torkomban.
- Szeretlek Harry. Nálad jobb barátot és unokatestvért el sem tudnék képzelni magamnak! - mosolyodom el, mire Hazz szorítása erősödik a testem körül.
- Én is szeretlek, Lulu.
Bizalmas pillanatainkat az ajtónyitódás zavarja meg, ahol Jeydont pillantom meg egy sporttáskával a kezében.
- Megzavartam valami családias pillanatot? - néz ránk mosolyogva.
- Nem, dehogy. Gyere csak ide. - felelem, majd megpaskolom Harry hátát, aki erre elszakad tőlem és ismét törökülésbe helyezkedik.
- Lassan ide is költözhetnél. - jegyzi meg csendesen Hazz, mire oldalba bököm.
- Humoros vagy, Styles. De most nem aludni jöttem. Anya kimosta a ruháidat, Lucy. - pillant rám.
- Oh, nagyon köszönöm! - pattanok fel, majd kiszóróm a padlóra a táska tartalmát.
Leülök melléjük és gondosan hajtogatni kezdem őket.
- Addig játszunk egyet, Wale? - dobja Jeydon felé az egyik játékkonzolt, mire Jey mosolyogva letelepszik az ágyam végébe és lábait felhúzva koncentrálni kezd.
Gyorsan végzem a hajtogatással, és fél óra játék után már Harry is elhagyni készüli a szobámat.
- Már este kilenc... Gyorsan elrepült az idő. Én húzok tusolni meg enni. Szerintem már nem zavarok. Jó éjt, sziasztok! - köszön el, majd kilép az ajtón.
- Szerintem lassan én is lelépek. - tápászkodik fel Jeydon, majd kezébe fogja az üres sporttáskát.
- Jeydon... - szólok utána amikor az ajtóhoz sétál.
- Tessék?
- Nem aludnál itt megint? - nyögöm ki feszengve, majd lesütöm a szemem. Nem értem miért vagyok zavarban.
- Nem kell kétszer mondanod. - nevet fel, majd odasétál hozzám és megölel. - Zaklatott vagy, igaz? Fogadok Harryvel vitatkoztatok össze mielőtt megérkeztem.
Óvatosan bólintok, majd szorosan hozzábújok.
- Nem tudom hogy te hogy vagy vele, de én nem szeretnék tusolni. - motyogja a fülembe.
- Én se. - vonom meg a vállam szórakozottan.
- Majd reggel megfürdünk. - mosolyog Jey. - Addig had élvezzük hogy büdösek maradhatunk. - nevet fel.
- Te esetleg büdös vagy, de én nem. Azért a fogadat mosd meg. Tudod hol találod a fogkefédet. - mosolygok rá, mire bólint egyet.
Természetesen már saját fogkeféje is van nálam. Igaza van Harrynek... Lassan ideköltözik.
Elmosolyodom a gondolatra majd követem a fürdőszobában és én is sikálni kezdem a fogsoromat. Jeydon hamarabb végez nálam, de türelmesen vár míg én kiöblítem a számat.
- Videó játék? - vonja fel a szemöldökét, miközben lehuppanunk az ágyamra.
- Film? - nézek rá angyalian, mire sóhajtva bólint egyet.
- Uhm. Halálos iramban 7.? - kérdezem tőle mosolyogva.
- Viccelsz? Vin Diesel a legnagyobb arc a világon. - lelkesedik be.
- Csak Paul Walker után. - teszem hozzá. - Sajnálom ami vele történt. - szólalok meg halkan.
- Én is. - motyogja. - Elindítod?
- Természetesen! - nevetek fel, majd a televíziómhoz lépek és elindítom rajta a DVD-n lévő filmet.
Alig telik el fél óra amikor hirtelen elálmosodom. Kibújok Jey öleléséből és a fürdőben átvedlek a pizsamámba. Mire visszaérek, már Jey testét is csak a boxere és a pólója takarja.
Visszatelepedek mellé és szorosan hozzábújok. Mellkasába fúrom a fejem és mélyeket lélegzem. Szemeimet kényszerítem egy ideig a pislogásra, de egy idő után feladom és csukva tartom őket.
- Aludj jól, Lucy. - suttogja a fülembe Jeydon, mentolos lehelete pedig megcsapja az arcom, mire akaratlanul is felkuncogok.
- Te is, Jey. - motyogom vissza, majd végérvényesen átadom magam az álomvilágnak.
