Szereplők

Lucy Honey Styles 

Az ember társasági lény mégis legtöbbje magányosan érzi magát. Én mindig is kivétel voltam ebből a a szempontból. Mindig akadt társaságom és soha nem unatkoztam. Azonban valami megváltozott azóta. Mégpedig felnőttem. Önállóan kell magamról gondoskodnom és fogalmam sincs hogy kire támaszkodhatnék. Mint derült égből villámcsapás, úgy zúdult a fejemre az összes teher amit eddig segítséggel cipeltem. Ezt teszi az emberrel a felnőtté válás... Olyan dolgokra döbben rá amire azelőtt rémálmaiban sem gondolt volna. 

Jeydon Wale

Fogalmam sincs hogyan segíthetnék neki. A távolból figyelem minden egyes mozdulatát, mégsem visz rá a lélek hogy ismét a szemébe nézzek. Nem, ahhoz túl sok minden történt köztünk. A régi nevetések, a pizsamapartik és az éjszakába nyúló beszélgetések mind-mind feledésbe merültek. Már csak a régi emlékek éppen pislákoló parázsának melege tölti el a szívemet. De a remény hal meg utoljára... Talán egyszer újra magamhoz ölelhetem törékeny testét és mélyet szippanthatok kellemes illatából. 

Harry Edward Styles

Az évek csak úgy pörögnek az élet homokóráján... Sosem gondoltam volna hogy egyszer azt mondom hogy hiányzik a régi világom. Hiányzik a boldog családi ház ahol felnőttem, szeretteim társaságában élhettem. Rengeteg idő eltelt a búcsú pillanatától fogva egészen mostanáig. Mindnyájan önálló életbe kezdtünk, magunk mögött hagyva azokat a személyeket akikért ölni tudtunk volna. Ahogy így visszaemlékezem rádöbbenek, hogy én voltam a valaha élt legboldogabb ember amikor nővéremmel, anyukámmal, kereszt szüleimmel vagy éppen unokahúgommal veszekedhettem. Soha nem gondoltam volna hogy ekkorát fog velem fordulni a világ. Ám nem fogom feladni és bőszen igyekszem majd visszanyerni eredeti világomat ahol végre én is újra szeretve érezhetem magam és viszont szerethetek másokat.

Austin Ray Jefferson

Valóban nehéz lehet egy embernek feldolgozni hogy mindvégig volt valakije akiről fogalma sem volt. Én egészen öt éves korom óta tisztában vagyok vele hogy a szüleim lepasszoltak másoknak ugyanis még nem álltak készen a gyerekvállalásra. Természetesen arról is tudtam hogy utánam született még babájuk de arról nem tudtam hogy ki ő, vagy hogy mi a neve. Egészen tavaly januárig amikor önerőm által megtudtam ki is az én kistestvérem. Tudtam hogy semmi köze nem volt ahhoz hogy a szüleink engem eldobtak, mégis annyira gyűlöltem őt amennyire csak embert lehetséges. Viszont arról fogalmam sincs hogy mit fogok tenni vele. Megszeretem vajon valaha vagy inkább a pokolba taszítom? A kulcs a jövő kezében van.

Christian Maderico

Merénylés,rablás, mészárlás. Ezek a napi teendőim. Tizenegy éves koromtól kezdve nevelőintézetben éltem ahol megtanultam megvédeni magam. Ám ott annyi sebet és bántást kellett elviselnem hogy egyszerűen megfeketedett a szívem. Soha nem foglalkoztam azokkal akiknek fájdalmat okozok, csak azzal hogy nekem mi a legmegfelelőbb. Sőt, még örömet is okozott ha láthattam áldozatomnak megüvegesedni a szemét miután az örök nyugalomba taszítottam. Teljesen és menthetetlenül elnyelt a sötétség amiért csakis az életem a felelős. De egy maffiavezérnek ilyennek kell lennie. Szívósnak és könyörtelennek. Engem már csak a Death éltet.