2.fejezet

Sziasztok Drágaságok!:)
Itt is lenne a második rész. Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseiteket!:*
Kíváncsian várom a véleményeteket ezzel a résszel kapcsolatban is!:D
Remélem tetszeni fog! 

Lynette xx

Még mindig szótlanul és meglepetten üldögélünk a szobám közepén. Mindenki gondolataiba burkolódzott és meredten bámulta a padlót. A síri csendet unokatestvérem rekedtes hangja szakította meg, miközben feltápászkodott Jeydon mellől.
- Oké gyerekek. Tervem van. - megállás nélkül sétálgatott fel s le a szobában - Tegyünk úgy mintha ezt meg sem hallottuk volna. Ez a legcélszerűbb. Előbb utóbb kiforrja magát a lényeg.
- Hazz! De ezt már nem tudjuk meg nem történtté nyilvánítani. Hallottuk és láttuk. - szállt be a beszélgetésbe Jey.
- Igen, tudom. De ettől most el kell tekinteni. Jobb lesz ha nem is tudják hogy fülünkbe jutott ez az információ. Természetesnek kell maradnunk. Gemmát pedig majd én kikérdezem tud-e valamit az eseményekről. Lucy, rendben lesz így? - fordult felém.
- Mintha lenne más választásom. - nevettem fel erőltetetten - Persze, rendben lesz.
- Próbálj meg lenyugodni, okés? - nézett rám nagy, zöld szemeivel.
- Okés. - bólintottam.
- Ne aggódj Harry, lassan úgyis eltesszük magunkat holnapra. - szólt unokabátyám után Jey, mire az nevetve bólintott egyet majd ténylegesen elhagyta a helyiséget.
- Lényegében ne is zavarjon hogy itt vagyok. - emeltem a tekintetemet legjobb barátomra szemrehányón.
- Folytassuk a filmet vagy inkább tusolni szeretnél? - tett fel egy kérdést, kerülve a témát.
- Jeydon! - dobbantottam egyet a lábammal mérgesen - Ne menekülj a válaszod elől.
- Nézd, én nem menekülök senki és semmi elől. Egyszerűen nem szeretnék veled erről beszélni és remélem te is kivered a fejedből ezeket az információkat. - karolta át a vállamat.
- Rendben, megpróbálom. - sóhajtottam lemondóan.
Így is-úgy is meg fogom tudni valamikor, addig meg minek idegesítsem magam rajta? Mindig is kalandvágyó voltam, szerettem kipróbálni az új szituációkat. Abban az esetben lennék ténylegesen kétségbeesve ha egyedül kellene mennem. Így csak a kíváncsiság furdal szüntelenül hogy vajon miért mondta azt anya amit.
Megráztam szőke tincseimet hogy visszakerüljek a valóságba.
- Tudod mit? - néztem fel Jeydonra, mire ő kérdőn pillantott vissza rám - Éhes vagyok.
- Már vártam ezt a kijelentést. - nevetett fel jóízűen. - De te vagy itthon, te döntöd el hogy mit eszel.
- Eszünk. - javítottam ki, majd az ajtó felé lépkedtem és meg sem álltam a lépcsőig - Gyere már, lustaság!
Miután bevártam a barátom és sikeresen landoltunk a konyhában, nekikezdtünk a szendvicsgyártásnak. Lassan elfogyasztottuk az elkészült elemózsiánkat majd a maradékot pedig egy tálra pakolva hagytuk az asztalon.
- Lassan fürdeni kéne. - pillantottam az órára ásítva ami már fél tizenegyet mutatott.
- Támogatom az ötleted. - nyomott egy puszit a fejem búbjára Jey, miután felkullogtunk a szobámba.
Gyorsan lezuhanyoztam majd bebújtam a meleg takaróm alá. Nem sokkal később Jeydon is csatlakozott hozzám. Bármilyen furcsa mi mindig együtt aludtunk amikor valamelyikőnknél épp egy pizsamaparti volt kilátásban. Ez nekünk már természetes és megszokott, ellentétben azokkal akik kézzel-lábbal cáfolják a "szimpla legjobb barátok" elméletünket. De ha nekik jó agyalni akkor nekünk is megfelel. Legalább nem unatkoznak ha már nincs más dolguk.
- Jó éjt Lucy. - motyogta félálomban a mellettem fekvő fiú, mire féloldalasan elmosolyodtam.
- Neked is Jeydon. - nyomtam egy puszit a homlokára, majd leoltottam a villanyt és kényelmesen elhelyezkedtem.
Hatalmas franciaágyamon már alig volt helyem így a jobb szélére húzódtam, remélve, hogy az éjszaka közepén nem kötök ki a laminált padlón. Kattogó aggyal és kényelmetlen testhelyzetben ért el az álomvilág amiért most az egyszer hálás voltam, hiszen az agytekervényeim lelassultak és felhagytak a kombinálással. Helyette inkább egy távoli és boldog országba repítettek ahol azt csinálok amit akarok.

Harry Edward Styles 

Miután kitettem a lábam unokahúgom szobájából egyből Gemma felé vettem az irányt. 

- Szia Gem. - nyitottam be a szobájába kopogás nélkül. 

Nem nagy meglepetés ért, hiszen a szobájában található kanapén fetrengett telefonjával a kezében. 

- Harry? - vonta fel a szemöldökét. 

Lehet hogy kissé meglepődött mert egy jó öcsikéhez méltón csak hetente egyszer-kétszer jövök be hozzá akkor is csak két okból kifolyólag. 

1.: Szokásomhoz illően idegesíteni.

2.: Sürgetni, ha megyünk valahova és még mindig a ruhásszekrényében van elmélyedve. 

Végül is... Majdnem egy kategóriába tartoznak. 

- Most csak beszélgetni jöttem. - emeltem fel a kezem védekezésképpen, amikor már fészkelődött az ülőhelyén. 

- Te? Beszélgetni? Ne röhögtess. - nevetett fel - Egy űrlény nem tud beszélni. 

- Látom ma nagyon humoros vagy. - forgattam meg a szemeim - De most kivételesen tényleg komoly dolgok vannak a háttérben. Légyszíves Gem, legalább most hallgass meg. 

- Halljam, ki volt a csaj? - váltott együttérzőre a nővérem, miközben letelepedett mellém és a vállamnál átkarolt. 

- Lucy. - sóhajtottam. 

- Te lefeküdtél az unokahúgoddal?! Harry Edward Styles! Egy állat vagy! - sipákolt, én pedig pislogás nélkül meredtem rá. Szerintem még a szám is tárva maradt. 

- Gemma, te címeres ökör! Ki a faszom beszélt neked ilyesmiről? Lucyról van szó, de ezt egy szóval sem említettem. - adtam hangot a gondolataimnak. 

- Ja. Akkor bocsi. - kacagott saját hülyeségén. - De mi van Lucyval? Valami baja esett? - váltott hirtelen hangulatot. 

Hát nővérkém, sajnálom... A szőke az szőke marad. 

- Hallottuk anyát ahogy Helennel kiabál. Valami olyasmin veszekedtek hogy Lucyt elküldik valahova. Még nem biztos, de ha igen akkor megyek vele én is. - daráltam az információkat Gemma pedig megpróbálta követni a hablatyolásomat. 

- Hű. - ennyit tudott kinyögni mondanivalóm végén. 

- Kérlek tegyél meg annyit hogy megpróbálsz belőlük kiszedni valamit. Akár Helből, akár anyából. Megteszed? Lucyért. 

- Persze hogy meg! A kedvenc és egyetlen unokahúgomért bármit! De azért nem bánnám ha téged száműznének innen pár napra. - mosolyodott el. 

- Hidd el nekem is jót tenne. - álltam fel, és az ajtó felé sétáltam. Kinyitottam, majd kiléptem rajta de még visszaszóltam. - Mellesleg... Gemma? 

- Tessék? - helyezkedett el ismét a kanapén. 

- Mitől vagy ilyen hülye? Megjött a havi?

-  Na elmész a picsába Harry! - kiabált sértetten miközben felém dobta az egyik díszpárnát. Ám az már csak az ajtóját találta el, mert már régen a folyosón ácsorogtam a becsukott faszerkezettel a hátam mögött. 

- Én is szeretlek Nővérkém! - kiabáltam vissza elégedetten, miközben a saját szobám felé irányítottam a lépteimet.